Így kerüld el a kiabálást! Egyszerű tippek a mindennapokban

Kiabálás helyett

Csak veszekednek, veszekednek a szobában, én meg odakint a konyhában egyre ingerültebben hallgatom, ahogy egymásnak esnek, hogy aztán végül a nagykönyvben megírtak szerint felharsanjon a hívószavam. ANYÚÚÚÚ!

Szívem szerint dühösen odarontanék, hogy mindkettőnek jól lekiabáljam a fejét és rendet tegyek köztük, amiért fél percig nem képesek együtt játszani, ám még a kezemben van egy lábos, amit elsikálok.

 

Ez a két perces feladat elég rá, hogy higgadtabban legyek képes a szobába menni, ahol egy könnyes és egy dacos szempár néz rám. Meghallgatom az egyik, majd a másik verzióját, igazságosan, türelmesen megoldást javaslok, amivel mindkét gyerek elégedett, s így két egy mással újra önfeledten játszó gyereket hagyok magam mögött, mikor távozom.

 

A két perc várakozás segített lecsillapítani felcsapó idegességemet, annak volt köszönhető, hogy csendesen és higgadtan tudtam kezelni a helyzetet, így a kiabálás elmaradt.

Egy pillanat szünet, mielőtt haragból a gyereknek reagálnánk a legjobb módszer arra, hogy elkerüljük a kiabálást.

Tudtátok, hogy az ember általában vészhelyzetben kiabál?

Ezt az utasítást kapja az agytól… ám amikor a gyerek nem engedelmeskedik, vagy a testvérek egymással veszekedve feldühítenek minket, nincs vészhelyzet. Az agyunk azonban mégis úgy reagál – tehát kiabálunk.

Ha lelassítunk, és tudatos szünetet tartunk a cselekvés előtt, az agy fel fogja fogni, hogy nincs vész, így nagy az esély rá, hogy elmarad a kiabálás.


A higgadt, egy percnyi nem reagálás tehát egy jó módszer. Sokan ezért számolnak el háromig, vagy tízig mielőtt cselekednének, segít lelassulni és a hirtelen haragot csitítani.

 

Szintén a higgadt hangnemben segít, ha felidézzük magunkban azokat a dolgokat, amikben jó a gyermek.

Még akkor is, amikor éppen számunkra roppant idegesítő dolgot csinál. Ez ugyan nem fogja csökkenteni a tett súlyát, de nekünk segíteni fog abban, hogy kiabálás helyett nyugodtabb hangon beszéljük meg a dolgokat.

Ez különösen a tiniknél jöhet jól, akik lepergetik magukról a felnőtt kiabálást, ellenben némileg kevésbé pattintják le azt, aki őket felnőttként kezelve, egyenrangúként, higgadt hangnemben beszél velük.

 

Kiabálásra adhat okot az is, ha túl sok zaj támadja meg egyszerre az idegrendszerünk. Kiabálnak a gyerekek, közben ütögetnek valamit, talán még a zene is szól a háttérben, vagy zúg egy háztartási gép. Zaj-zaj-zaj, ami lassan, de biztosan olyan nyomásnak teszi ki az agyat, amely egy utolsó csepp után (mondjuk egy veszekedés, ellenkezés, éles Anyuuu visítás után) kitör.

Hogy ezt elkerüljük, mindenképpen célszerű odafigyelni arra, hogy csökkentsük magunk körül a folyamatos zajt, és teremtsünk az agyunknak megnyugvási szakaszt, vagyis csendet. Magunkra csukhatjuk például a konyha ajtaját mosogatáskor, lekapcsolhatjuk a feleslegesen hangot képző gépeket, ezekkel mind csökkenthetjük a feszültséget és elkerülhetjük a dühkitörést.

 

Persze a kiabálás nem mindig rossz, és sok téves állítással szemben nem minden kiabálás mérgezi meg a gyerek lelkét, és nem lesz egy gyerek sem lelkibeteg egyetlen hangos szótól. Azonnal rossz  anya sem lesz az, aki egyszer-egyszer elveszti a türelmét és felemeli a hangját. Van ilyen.
És vannak temperamentumosabb családok is, ahol zajosabban zajlik az élet.

Nagy haragok, nagy veszekedések, nagy békülések és nagy szeretet váltogatják egymást, míg vannak a csendesebb családok, ahol az érzelmeket kevésbé mutatják ki. Náluk nincsenek égig érő nagyjelenetek, de nincsenek kirobbanó szeretethullámok sem.

Egyik is-másik is jó, ha a negatív cselekedetek mellé megfelelő mennyiségű pozitív is társul. (az arány1:5)

Ettől függetlenül a higgadt kommunikáció sosem árt, így nem baj, ha tudjátok, mikkel csitíthatjátok le a haragot magatokban, és kontrollálhatjátok a kiabálást – ha akarjátok.

 

 

Létrehoztunk Dr. Vörös Anna barátnőmmel egy egymást segítő és támogató közösséget, egy mozgalmat, a KIABÁLÁSMENTES SZEPTEMBERT.

Csak kattints a linkre, és csatlakozz. A zárt csoportban zseniális beszélgetések születtek már most.

 

————————————————————————————————————————-

Sokszor nehéz, tudom. Több családdal is dolgoztam már együtt, pont a sok veszekedés miatt, és mindig találtunk megoldást.

Kicsit gondold végig, miért is kiabálsz, honnan indul az egész.

Ha pedig szükség van a segítségemre, hogy a család harmonikusan működjön, itt megtalálsz:

Coaching

 

Facebook
Twitter
LinkedIn
Pinterest