Az elég jó szülő-gyermek kapcsolat 14 titka
Egy család életében vannak olyan nehéz pillanatok, amikor az ember a gyermeknevelést épp feladni igyekszik, mert fáradt, kiborult, összejött minden, egyszerre, és nagyon jó lenne elbújni a világ elől. És néha még a gyerekeink elől is.
Ami fontos, és tegyük magunkba rendbe, hogy bizony-bizony sosem leszünk tökéletesek, mert ilyen nem létezik.
És azt is fogadjuk el, hogy lehetünk leterheltek, lehetünk fáradtak, akár szomorúak, dühösek, nem kell elvennünk gyermekeinktől azt, hogy lássák, emberek vagyunk.
Sőt! Nyugodtan mondjuk el nekik, amikor nehéz helyzetben vagyunk, mert nem burokban neveljük őket, másrészt így meglátják, hogy mi is beszélünk nyíltan az érzéseinkről, akkor ezt ők is megtehetik!
Hidd el, ez nagyon fontos!!!!
És még előre leszögezem, hogy pont ezért nagyon fontos az én-idő is! A szülőknek én hivatalból írnám fel, mint gyógyszert, hogy igenis, kell lenni szabadidőnek a gyerekek nélkül!
Kötelező. Egyrészt így nem láncolod magadhoz őket, és nem lesznek kismajmok. Másrészt, ami ennél is fontosabb, hogy ki tudj kapcsolni!!!!! Nem robotok vagyunk – még ők is mennek töltőre… – hanem emberek! Ezért fontos, hogy legyen szabadidőd, amit csak magadra használsz, ami olyan tevékenység, ami kikapcsol, és feltölt!
Mi a 14 titok a jó szülő-gyermek kapcsolathoz?
1.Bizalom kiépítés
A bizalmat, kötődést már babakorban építgetjük, folyamatosan. Ez röviden annyit tesz, hogy a gyermekünk tudja, hogy stabil érzelmi hátteret adunk, miközben alapvető az, hogy minden helyzetben számíthat ránk. Legyen az egy lázas betegség, vagy egy szerelmi csalódás. A lényeg, hogy az évek során megtanulta, hogy mi ott vagyunk neki, számíthat ránk.
2. A szeretet sosem szűnik meg
Persze közhelynek tűnik. És nyílván, mint szülő tudjuk is ezt, hiszen imádjuk gyermekeink mindig mindenkor. De azt se felejtsük el, hogy ez fordítva is így van. Gyermekünk is szeret mindig, minden körülmény mellett és között.
Akkor is szeret, amikor tiniként hozzánk vágja, hogy utállak. Nem, nem utál, csak épp mérges.
Viszont, ez a szeretet és bizalom a legbiztosabb talaj, mégis, a legvékonyabb jég is!
Hiszen csak egyszer inogjon meg a gyerek, egy buta, átgondolatlan mondatunk miatt, az egy örök sebet ejt gyermeki szívén! Sokszor érdemes elmondanunk azt, hogy amikor mérgesek vagyunk rá, akkor is szeretjük!
3. Minden gyermek jó
Néha képesek vagyunk elfelejteni, hogy alapvetően minden gyermek tiszta lélekkel, és feltétlen szeretettel jön a világra. Amikor azt gondoljuk, hogy milyen rossz a gyerek, azt magunknak köszönhetjük, hiszen mi vagyunk a minták, és a gyerekeink tükröt mutatnak nekünk. Természetesen a tini kor egy cseppet más, ott a környezet, a társaság nagyon erőteljes hatással van gyermekeinkre.
4. El kell számolni 3-ig vagy 10-ig 🙂
Bármennyire is válunk dühössé egy-egy cselekedete miatt, egyszerűen nem tehetjük meg azt a gyermekünkkel, hogy bántsuk. Sokszor ki tudják húzni a gyufát, nem kétség, de fejlesszünk ki egy taktikát, amivel nem csattanunk fel olyan könnyen. Nem baj, ha elmondjuk, hogy rettentően dühösek vagyunk, és ez miattuk van, de se testileg, se érzelmileg ne bántsuk!
5. Őszinteség
Sok szülőtársam elvárja a gyermekétől, hogy őszinte legyen vele. De ez már ott megbukik, hogy sok szülő nem őszinte gyermekével. Így milyen mintát is mutatunk neki? Azt tanítjuk, hogy egymás felé nem kell mindent elmondani. Olyan ez, mint a házasságban! Néha nehéznek tűnik az őszinteség, de mégis, megfizetődik vica-verza. És ne felejtsük el, hogy a gyerekeink belőlünk táplálkoznak, így mindig érzik, ha nem stimmel valami. Természetesen, ami esetleg nem tartozik rájuk, nem kell elmondani száz százalékosan, de joga van tudni minden gyermeknek, mi történik a szüleivel. (Láttam már olyat, hogy a gyerekek előtt majd fél évig titkolták, hogy már nem élnek együtt a szülők….az egyik haza ment fektetésre, majd lelépett, mintha mi se történt volna… elég nehéz így elkezdeni a feldolgozást a gyerekeknek. Olyat is láttam, hogy egy súlyos betegséget nem mondott el anya a gyermekeinek, mert meg akarta kímélni….mitől??? )
6. Egymás tisztelete
Gyermekünktől elvárjuk, hogy tiszteljen minket. Ugye? Mert mi vagyunk az anyjuk vagy apjuk, ez így evidens. Na de ez fordítva is így van! Nekünk is ugyanúgy kell tisztelnünk a gyermekeinket!
7. Érzelmeink kimutatása
Sokan beleesnek abba a hibába (többek között én is így jártam), hogy a gyermek előtt nem mutatunk ki bizonyos érzelmeket, mert azt gondoljuk, hogy úgy jobb nekik. Én pl. úgy jártam, hogy a dühömet nem mutattam ki feléjük, ha valaki nagyon megbántott – nem a gyerekeim, hanem külső. Elharaptam, lenyeltem, mert féltem attól, hogy a gyerekek úgy lássanak, hogy nagyon mérges vagyok, és ehhez nekem párosul a csúnya beszéd, és az igazi fortyogás, és még a szememmel való ölés is. Ezért aztán idővel a fiam átvette ezt a mintát, és nem tudta kezelni a dühét. Ki járt ezzel jól? Senki. Végül külső segítség döbbentett rá, hogy nem szabad az érzelmekben sem burokban kezelni gyermekeink, hiszen akkor ők sem tanulják meg kezelni a saját érzelmeiket. Tök logikus. Így aztán, amikor nagyon mérges vagyok, gyorsan elmondom nekik, hogy az vagyok, előre leszögezem, hogy menjenek fel egy kicsit, mert dúlni-fúlni fogok.
8. Közös idő
Az egyik legfontosabb dolog a minőségi, közös idő. Az, hogy együtt legyünk a gyermekeinkkel úgy, hogy nincs telefon, nincs tv, nincs semmi, csak ők és mi. Legyen ez egy társasjátékozás, kártyázás, rajzolgatás, vagy közös sütés-főzés, birkózás, sétálás… A gyerekeink akkor érzik, hogy imádjuk őket, amikor csak velük foglalkozunk csak és kizárólag. Napi húsz perc minőségi idő közös eltöltése csodákra képes!!!!!
9. Szabályok
Baba kortól a gyermekeinknek a szabályok adják a keretet az életükhöz, és a szabályok segítenek nekik eligazodni a világban. Szabályok nélkül egy nagy katyvasz lenne az élet, még nekünk, felnőtteknek is. Gondoljunk csak a közlekedésre. Manapság talán már bebizonyosodott, hogy nagy szabálynélküliség, és a gyerek által irányított világ megdőlni látszik, de tényleg annyira logikus, hogy sokkal könnyebb mindenkinek, ha tudja, mikor, mihez kell magát tartania. Ezer éve is így volt, és most is így van. Rengeteg példát hozhatnék erre, de azt gondolom, hogy különösen az elvált szülők belátják, hogy mennyire fontos, hogy keretet adjunk az gyermekeink életének. Természetesen sokan félnek attól, hogy az egyik szülő „engedékenyebb”, mint a másik, de higgyük el, hogy a gyerekek is jobban érzik magukat ott, ahol tudják, minek mi a következménye, mit hogyan kell csinálni, mert így kiszámítható biztonságban érzik magukat.
10. Következetesség
E nélkül nem működik semmi. Ha van egy szabály, azt be kell tartani. Sok szülő a következetességet összekeveri a szigorúsággal. Ez nem az. A következetesség az annyit tesz, hogy a szabályokat mindig betartjuk, és nincs belőle kibúvás sosem. Ha valaki nem tartja be, akkor mindig ugyanazt kapja cserébe. Mindig.
A gyerekek okosak, ügyesek. Ha mindig minden szabályt átbeszélünk velük, és azt megbeszéljük velük, hogy mi a következménye egy-egy szabály megsértésének, akkor tartják magukat hozzá. Egyszer-kétszer úgyis kipróbálják, hogy nem tartják be, ilyenkor ha megvan a cselekedetük következménye, akkor látni fogják, hogy valóban be kell tartani, és nincs semmi gond.
Sokszor nem azért rúgják fel a szabályokat, mert sok nekik, vagy mert nem értik, hanem azért, hogy lássák, mi hogyan reagálunk, meddig mehetnek el, mire, milyen reakciót adunk.
11. Fordítsuk meg a helyzetet
Úgyis mondhatnánk, hogy empátiával forduljunk gyermekünk felé, és gondoljuk át, miért is rossz neki épp akkor, vagy mit, miért csinált! Ha érzi gyermekünk, hogy próbáljuk őt megérteni, és erről közben beszélünk is, akkor egyrészt megnyílik, és tovább beszél az esetleges gondjairól is, másrészt ő is ezt tanulja meg, és ő is meg fog tudni érteni minket egy-egy helyzetben, hogy miért éppen azt a döntést hoztuk.
12. Ne felejtsük el a saját múltunkat!
Tanárként is ezt vallom, és szülőként is, hogy ne felejtsük el, hogy mi miket tettünk meg. Készüljünk fel rá, hogy gyermekeink is megfogják tenni! Ezért ha esetleg valamiért óriás büntetést akarnák adni – főleg a tiniknek – akkor azért álljunk meg egy pillanatra gondolkodni, és ne legyünk álszentek!!!!
13. Ne minősítsük gyermekünk!
Soha, de soha ne minősítsük negatívan a gyermekünk személyét! Csak a cselekedeteit szabad! A gyereket sosem. Nem mondjuk neki, hogy lusta, azt sem, hogy rossz, és azt sem hogy hülye és még sorolhatnám… Egyrészt ezt örök életükre megjegyezik, és olyan sebet ejtünk rajtuk, ami kitörölhetetlen, másrészt szájukba adjuk azokat a szavakat, amiket nem szeretnénk visszahallani. Ugye?Takarózhatnak azzal, hogy de Anya, te mondtad, hogy lusta vagyok, minek csinálnám meg?! A másik, ami még rosszabb, hogy ők is minősíteni fognak nemcsak minket, hanem mindenki mást is, aminek pedig nincs jó vége!!!!
14. Ne féltsük túl!
Se érzelmileg, sem sehogy! Felelősségteljes szülőkként az a feladatunk, hogy megmutassuk a világot, és felkészítsük őket ebben egy boldog életre. Ehhez szükségük van önállóságra, saját tapasztalatokra, és természetesen ránk, de sokszor a háttérből. Engednünk kell, hogy bizonyos helyzeteket megéljenek, hogy akár elessenek és utána felállhassanak, hogy egy-egy szerelembe belebukjanak, ahogy azt is engednünk kell, hogy megélhessék gyerekkorukat és érzelmeiket is.
Ha túlféltjük őket és nem adunk teret, nem fedeznek fel, nem tapasztalnak, nem élnek meg érzéseket és történéseket, akkor nem lesznek önállóak, nem tudnak döntéseket hozni, nem értik meg a következményeket, és azt sem, hogyan működik a világ!
Nem magunknak szültünk, hanem a világnak!
Egy szónak is száz a vége.
Ha azt szeretnénk, hogy jó legyen a kapcsolatunk a gyermekeinkkel, akkor nincs más teendőnk, mint valós embereknek lenni, őszintén és sokat kommunikálni, feltétlen szeretni és elfogadni gyermekünk, aki minket követ és mintáz, ezért eszerint kell nekünk is cselekednünk. Csak azt tudjuk tőle, tőlük is elvárni, amit magunktól is!
És, ne felejtsük el, hogy nincs tökéletes, nem is kell, hogy legyen!
De elég jó mindenki lehet!
😉