Erőszakmentes kommunikáció a családban

erőszakmentes kommunikáció családban

Erőszakmentes kommunikáció a családban

 

Ahhoz, hogy megértessük magunk a környezettel, kommunikálunk. Ehhez többféle módot és csatornát használunk: lehet szavakkal, tettekkel, arckifejezésekkel, és történhet ez szóban, chaten, telefonon…

A lényeg, hogy kommunikálunk, ezzel kialakítva a kapcsolatainkat.

 

Legtöbbször az a célunk a kommunikálással, hogy elérjünk valamit. Ez sokszor sikerül úgy, hogy mindeközben ne bántsuk meg a másikat, de nagyon sokszor nem sikerül e nélkül.

Hiába törekszünk arra, és próbálunk tudatosan szavakat keresni, mégis odalyukadunk ki, hogy a másik fejéhez vágunk valamit, vagy épp leszidjuk a gyereket, vagy egyszerűen mérgünkben felemeljük a hangunkat. Így aztán sokszor van az, hogy lelkiismeret-furdalásunk van, mert este rájövünk, hogy máshogy is történhetett volna az egész beszélgetés.

 

Éppen ezért fejlesztette ki Rosenberg amerikai pszichiáter az erőszakmentes avagy együttműködő kommunikációt.

A cél az, hogy olyan módon tudjunk a másikkal kommunikálni, hogy megértsük, elfogadjuk, vagyis együtt érezzünk a másikkal, miközben magunk is ebben a mederben elmondjuk a saját érzéseinket, figyelve a másikra.

A kommunikációnkkal a másik felet is ugyanúgy az empatikus hozzáállásra ösztönözzük, mint ahogy saját magunk is erre törekszünk.

EMK= helyzetfelismerés+ empátia+ őszinte önkifejezés. 🙂

 

Ez egyszerűen működik gyakorlatban: adott helyzetben elmondom őszintén a saját érzéseimet, nem pedig a másikat vonom kérdőre, vagy hibáztatom, vagy minősítem. Így a másik fél nem értelmezi támadásként az adott helyzetre való reakciómat, így nem akar azonnal védekezni sem, ami eleve feszült légkört teremthetne. Tehát, egy nyugodt légkörben lehet beszélgetést lefolytatni arról, hogy kinek, mi esett rosszul abban a helyzetben, vagy mi érte váratlanul….stb. és így közösen lehet egy megoldást találni.

Remek konfliktus kezelő módszer is, és a családon belül pedig hatalmas segítség abban, hogy nyugodt, elfogadó és megértő légkör legyen otthon, ahova a gyerek és a házastárs is szívesen hazatér!

Hogyan használjuk a gyermekeinkkel az együttműködő kommunikációt?

Először is szeretném leszögezni, hogy ez a kommunikáció nem azt jelenti, hogy ezáltal engedékeny szülővé váltam. Sőt, igazából semmi köze hozzá. Nem azt jelenti, hogy nem szidhatom le a gyerekem, vagy éppen nem dorgálhatom meg, ha egyest hoz.

Ez azt jelenti, hogy mindezt olyan formában mondom el a gyereknek, amelyet ő is megért, elfogad, és gondolkodásra sarkallja.

Amint nem minősítem a gyermekemet, nem érzi magát támadva, nem kap sebeket, és ő maga is kiegyensúlyozottabb, megértőbb és elfogadóbb lesz.

Lehet majd vele beszélgetni őszintén, képes lesz arra, hogy az érzelmeit beazonosítsa és kezelje is azokat, toleránsabb legyen másokkal, megértse az emberek működését, mindemellett egy nagyon jó konfliktus kezelési módszert adunk az ő kezébe is.

Nézzünk egy egyszerű példát a leszidásra.

Játszótéren játszunk a gyermekeinkkel, amikor a három évesünk hirtelen el kezd szaladni a nagy slunggal hintázó nagyobbak felé.

Őrült kiabálásba kezdünk, hogy állj meg, azonnal, nem hallod?…. de ő csak önfeledten szalad. Persze, erővel elkapom, hiszen nem akarom, hogy fejbe kólintsa a hinta, és nem akarom kórházban tölteni a napot. Mi két út?

A verzió: Dühösen rohanok utána, miközben folyamatosan kiabálok, hogy állj már meg, érzem a dühöt, magamban végig sorolom, hogy nem igaz, hogy nem érti, hogy odarohan, hányszor mondtam már neki…… majd elkapom és elkezdem osztani az észt: Nem igaz, hogy nem állsz meg, annyiszor mondtam, olyan szófogadatlan vagy… Válasz reakció: sírás, hadakozás, haza megyünk.

B verzió: Már a rohanás közben rájövök, hogy három évesen még nem tudja, hogy milyen baja eshet, tehát, nem azért szalad arra, hogy engem bosszantson! Azért szalad arra, mert valamit meglátott, csak közben ott a hinta, amiről lövése sincs, hogy nagyot üt, vagy bármi baja eshet. Elkapom, majd azt mondom: Nagyon megijedtem, hogy erre szaladsz, mert itt a hinta, ami óriásit üt, hanem figyelünk oda. Nagyon rosszul esett és aggódtam, hogy nem hallod, hogy kiáltok utánad…. /kérlek, legközelebb, ha hallasz, állj meg, nehogy bajod essen…/ Hallottad, hogy kiabálok? ….

Erre nem lesz hiszti a reakció, nem fogja a földhöz verni magát. Mi is megnyugszunk, ő is megnyugszik, és talán még hintázni is fogunk tudni.

 

Kamasz gyerekünk nem ér haza időben. Mit teszünk?

A verzió: morgunk, mint a bolhás kutya, idegeskedünk, majd amikor belép rázúdítjuk: Hol a francban voltál eddig? Nem igaz, hogy képtelen vagy hazajönni időre…

B verzió:

morgunk magunkban, idegeskedünk, de pontosan tudjuk, hogy nagyon jó buliban volt, és magunk is mindig elkéstünk, amikor fiatalok voltunk, majd amikor belép: Nagyon izgultam és aggódtam, hogy hol vagy ilyen sokáig. Azt hittem bajod esett, hogy ilyen későn értél haza.

Nagyon fontos vagy nekem, ezért aggódok, hogy bármi baj történik veled. – majd megkérdezhetjük, hogy mi lehet a megoldás, hogy máskor ne így legyen, vagy egyszerűen megkérjük, hogy telefonáljon, ha késik.

És legközelebb fog is telefonálni.

 

Férjjel való kommunikáció

Férjünk este haza ér, és köszönés után leül kávézni és a telefonján szórakozik. Közben otthon vannak a gyerekek…stb.

A verzió: morgunk, fortyogunk, hogy már megint mindent nekünk kell csinálni, és semmiben nem segít majd rázúdítjuk: Tedd már le a telefonod, itt vannak a gyerekek, nem hiszem el, hogy a kütyüd most fontosabb, mint hogy velünk legyél és segíts…

 

B verzió: morgunk magunkban, de közben rájövünk, hogy egész nap nem tudta megnézni a leveleit, vagy az üzeneteit, ezért ezt mondjuk: Nagyon rossz érzés nekem, hogy amikor haza jössz, akkor a telefonodon kell az ügyeket intézned. Szeretem, amikor haza érsz, és tudunk beszélgetni, együtt lenni, jó érzés, amikor a családi esténk munka nélkül zajlik… Ebből már elindulhat a beszélgetés, amiben együtt a megoldást keressük. Nem támadunk, így férj sem támad. 🙂

Az együttműködő vagy erőszakmentes kommunikáció tehát egy kulcs a kiegyensúlyozott családi élethez.

Segít egy olyan megértő, elfogadó és őszinte légkört teremteni, ahol a konfliktusok asszertívan megoldódhatnak.

Egy olyan otthont kaptok, ahol mindenki jól érzi magát, őszintén.

 

 

 

 

 

 

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: linkedin
LinkedIn
Megosztás itt: pinterest
Pinterest