Egyre több kutatás bizonygatja, hogy egyáltalán nem mindegy, hogyan, miként dicsérjük meg gyermekünk.

Tudja az ember, persze, hogy sokszor már csak úgy odalökjük, hogy ügyes vagy fiam, de okos vagy, …stb. Már mi magunk sem vesszük komolyan, a gyereknek pedig nem tűnik őszintének. Így aztán nem érzi magát kitüntetve, sőt, csalódott lesz.

Mi a cél a dicsérettel?

Az, hogy egy erőfeszítésekbe került teljesítményéért jutalmazzuk, elismerjük azt, őszintén, szívből szól, és ezzel elismerjük azt is, hogy fejlődik gyermekünk.

Azzal, hogy elismerjük viselkedését, tettét, munkáját, teljesítményét az önbecsülésének alapköveit tesszük le.

Hogyan dicsérjünk?

• Mindig pontosnak kell lennünk. Nem vethetjük csak úgy oda, hogy ügyes vagy, vagy tyűűű de szépet rajzoltál. Egyrészt, mert egy kétéves nem rajzol feltétlen szépet. Másrészt ő is tisztában vele, mit tett. Mondjuk ki pontosan, őszintén, miért dicsérjük meg. Pl: „nagyon különlegeset rajzoltál”, vagy „ a művészek használnak ilyen színösszeállítást!”, vagy „ szuperül megoldottad ezt a feladatot!”… stb.
• Sose hasonlítsuk máshoz! Soha, soha, soha. Se pozitívan, se negatívan. Ezzel feszültséget szülünk, fokozzuk a versenyhelyzetet, és bizony, ha mindig a mi gyerekünk a jobb a többinél, akkor előbb-utóbb ebben össze is roppanhat. Hisz nem jobb mindenben, és kiderül majd. Mindig önmagához mérjük, hagyjuk a többi gyermeket! (A testvér összehasonlításokat főleg kerüljük, ha szerető testvéri kapcsolatot szeretnénk!) Mondhatunk ilyet: Nahát, gyorsabban megy a szorzótábla, mint pár napja megérte a tanulás. Vagy: tegnap még nem is lökted magad ilyen magasra a hintában!… stb.
• Igyekezzünk a tevékenységet dicsérni, ne pedig az eredményt! Térjünk vissza a rajzhoz: nagyobb gyermekeknél mondhatjuk azt, hogy milyen kidolgozottan rajzoltad meg a ház részleteit, vagy milyen jók az arányok…stb. Így a munkát hangsúlyozzuk és a képességeit. Nem minősíteni kell a dicséretben.
• Tulajdonságért ne dicsérjünk, mert ha mégis kudarcot vall (ami természetes), akkor úgy fogja gondolni, hogy nem is ügyes, nem is okos, és ezzel többet ártunk, mint használunk.
• Pozitív visszaigazolásra mindig szükség van! Akkor lesz magabiztos a gyermekünk, ha sokat dicsérjük helyesen! Így, amikor már tudatosan figyelsz a dicséret hogyanjára, ne fogd vissza magad!

Szóval, kombináljuk a dicséretet, jutalmazzuk csak gyermekeink, és szeressük őket!!!!