Hogyan tudunk segíteni a gyermekünknek a válásnál?

valas es gyerek

A gyermekeknek rettentően nehéz a válás érzelmileg, ezért felelősségteljes szülőként nagyon figyelnünk kell rájuk.

 

Minden szituáció, és minden család más.

Azonban az érzések, stressz helyzetek, lelki problémák egy válás során hasonló eredetűek, hasonló lefolyásúak.

Ám ezeket a szülőknek kell értelmezni a saját szemszögükből. Ami általános érvényű, hogy a megértés, őszinteség, elfogadás, az érzések tiszteletben tartása, önuralom és az idő segít a gyógyulási folyamatban.

 

Segítsünk gyermekünknek az érzéseit kezelni!

Ösztönöznünk kell gyermekünk, hogy nyíltan, őszintén beszélhessen érzelmeiről. Legyen az pozitív vagy negatív, de beszélni kell róluk.

A gyermekek is veszteségként élik meg a válást, hatalmas zavart, bizonytalanságot éreznek, ezért szükséges, hogy utat tudjunk mutatni.  A gyerekeknek ki kell mondaniuk érzéseiket, nekünk pedig meg kell tudnunk érteni.

Azonban egyet ne felejtsünk el! A saját érzéseinket ilyenkor külön kell választanunk!

Egy ilyen beszélgetésnél jó, ha előre készülünk, hogy milyen válaszokat tudunk adni, milyen aggodalmakra, mit tudunk reagálni.

Amennyiben úgy érzed, nem tudsz a saját érzéseiden felülemelkedni, kérj segítséget. Ezt nem kell szégyellni, teljesen normális. Járjatok el közösen csoport foglalkozásokra, pszichológushoz, bárhova, ami úgy érzed, Nektek segíthet.

Ahogy telik az idő, és nő gyermekünk, újabb és újabb kérdések, problémák fognak felmerülni a válás kapcsán. Jó, ha ezekre is felkészülünk.

Készüljünk ezekre is tudatosan!

 

Milyen helyzetekre kell készülni válás után?

A veszteség után jöhet a harag érzése, a hibáztatás, a csalódottság az egyik szülőben. Ilyenkor nagyon észnél kell lenni, és elfogadónak, hiszen gyermekünk lelkéről van szó. El kell fogadnunk érzéseit, amik természetesek.

Később el kezdi gyermekünk saját magát hibáztatni. Úgy gondolja, hogy ő a hibás a válásért, mert nem jól viselkedett, nem felelt meg az elvárásainknak…stb. Mindig erősítsük benne, hogy azért válunk el, mert Anya és Apa már nem tudnak jól együttműködni, de hogy őt/őket, a gyerekeket nagyon szeretjük. Sose mondjunk olyat nekik amit megbánhatunk, vagy ami a váláshoz köti az ő személyüket. Örök sebeket okozunk ezzel nekik.

Van, hogy aggódnak, hogyan lesz ezek után, ez főként nagyobb gyerekeknél jön elő, akik már képesek felmérni az anyagi helyzetet, és az életet. Nem tudhatunk mindent mi magunk sem, de a lényeg, hogy biztosítsuk arról, őszintén, hogy mindent meg fogunk tudni oldani, még ha lesznek is nehezebb időszakok.

Később jönnek azok a nehéz helyzetek, amikor Te vagy a volt párod új szerelmet talál. Ilyenkor is nagyon előrelátóan kell cselekedni. Hogyan, mikor, miként… stb. Hogyan kommunikálva. És bizony, haragudhat gyermekünk az új szerelemre is, “jogosan”. Itt is mindenkinek felkészültnek kell lennie!

Vannak olyan gyerekek, akiknél később jönnek felszínre az érzések. Az első pár évben bármikor megváltozhat gyermekünk viselkedése, érdeklődése. Amennyiben még korábban nem vettük észre a gyász, veszteség jeleit, akkor később elő fog jönni. Készüljünk erre, türelemmel. Játszunk, beszéljünk, őszintén.

 

Hogyan tudunk még segíteni gyermekünknek?

Nagyon fontos, hogy tartsuk távol gyermekünket a későbbi vitáktól, konfliktusoktól, ami sokszor előfordul az elvált szülők között. Talán ez a legnehezebb. Hiszen mindig lesznek konfliktusok, melyeket nehéz kezelni a szülőknek is, de sosem szidhatjuk a másik felet a gyermek előtt. Kutatások bizonyítják, hogy ha nem figyelünk erre oda, akkor hatalmas károkat okozunk gyermekünk lelki fejlődésében. Ambivalens érzéseik lesznek, nem tudják, kiben bízhatnak. Hogy is tudhatnák? Hiszen, ha mi szidjuk apát, akkor ő azt hiszi, nem szeretheti apát. De hát szereti…Figyeljünk erre, nagyon!!!!

 

Ne használjuk a gyermekeinket hírvivőnek. Ne üzengessünk vele a volt párunknak. Ha nem beszélünk, akkor írjunk neki levelet, üzenetet, de a gyereken keresztül sose üzengessünk!

Ne faggassuk, mi történt a másiknál, hogy történt. Amit el szeretnének mesélni a gyerekek, elfogják, de ne nyaggassuk őket. Kémeknek fogják érezni magukat, ami szintén bizonytalansághoz, lelki problémákhoz vezet.

 

Nézzünk körül az ismerősök, barátok között, akik hasonló helyzetben vannak. Üljünk össze velük, hogy gyermekeink is lássák, máshol van is ilyen helyzet.

Jó, ha Te is és a gyermekeid is látják, nem vagytok egyedül.

 

A legfontosabb, hogy legyünk őszinték, sose hibáztassuk gyermekünk, ne éreztessük vele saját fájdalmainkat (láthatja, hogy szomorúak vagyunk, azzal nincs gond, de az őszinte beszélgetéseinkbe a gyerekünkkel ezt ne vigyük bele! A mi érzéseink mások, mint az övék!).

Fogadjuk el, hogy bármennyire is vagyunk felkészültek, és jó a kapcsolatunk a másik féllel, nagyon nagy teher, és fájdalom terheli gyermekünket!

Amennyire rossz nekünk, nekik sokszor nehezebb, hiszen ők nem értik. Ők csak érzik.

 

Szeressük őket, és nagyon vigyázzunk rájuk, és magunkra is!

 

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: linkedin
LinkedIn
Megosztás itt: pinterest
Pinterest