A férj és feleség nem szobatársak, hanem partnerek és szerelmesek. Ha csak a gyerekek lesznek az univerzum központja … a feleség szerepe meghal.
Vannak nők, akik büszkén hirdetik, az ő életükben az első helyen a gyerekek állnak, és nevetve hozzáteszik, azért a férjük is ott van valahol a sokadik helyen.
Pedig a házasság nem vicc.
Ezekben a kapcsolatokban
a feleségek sorrendjében a gyerekek állnak a fontossági sorrend elején, aztán a
barátok, majd a társ jön. De a társuk sorrendje is hasonló. Elől a gyerek,
aztán a haverok majd az asszony.
És sajnos nem is veszik ezt észre. Se az egyik fél, se a másik nem veszi észre,
hogy a kapcsolatuk valahol meghalt. Mert minden más fontosabb.
Egy jó kapcsolatban a házasság, az egymás iránt érzett szeretet az alapja mindennek. Ez áll a lista elején.
Egy erős házasság a legjobb,
amit a gyerek kaphat a szüleitől. Biztonságban érezhetik maguk.
Jó, ha látják, hogy a szüleik
csapatként, együtt dolgoznak, együtt hoznak döntéseket, együtt tesznek
erőfeszítéseket.
A gyerekeknek jó, ha látják, hogy a szüleik szeretik egymást, még sok év után is.
Ha a fontossági sorrended elejére a társ kerül, a házasság hosszú ideig tart
majd.
Hisz, ha jobban belegondolunk, a gyerekeink csak 20-25 évig élnek velünk. Ha mindeközben minden figyelmet csak a gyerekre fordítunk, az olyan, mintha elaludnánk vezetés közben – végzetes lesz a kimenetel.
Ugyanis amikor a gyerekek kirepülnek, a házastársak egyedül maradnak, egymással. Ha a prioritási listán egymásnak az utolsó helyen szerepeltek, nem lesz köztük ekkorra semmilyen kapcsolat.
És csak ülnek majd egy gyerektelen, üres lakásban, és nem lesz mit mondaniuk egymásnak.
Legyen a társ az első helyen.
Érezze, hogy fontos. Hogy jó vele.
Legyenek randevúk, kettesben eltöltött programok. Beszélgetések, szeretkezések,
gyengédség.
Legyen a házasság csapatmunka.
Az élet tele van megoldandó feladatokkal, problémákkal. Kell a rangsorolás. De a társ mindig legyen a fontossági sorrend élén. Vele együtt könnyebb lesz a többi gonddal is szembenézni.
