Mahler szerint az anya-gyermek kapcsolat kifejezhető az alábbival:
Szoríts magadhoz!
Tegyél le!
Engedj el!
Ha ez ennyire egyszerű lenne, akkor nem keletkezett volna oly sok pszichológiai
irányzat, amely a kötődés tartalmait és összefüggéseit vizsgálja. (Kötődés:
tartós érzelmi kötelék, amit elsősorban az anyjával alakít ki a csecsemő.)
Ami biztos, hogy a durva, felületes és elhanyagoló bánásmód, bizonytalan kötődéshez vezet.
Az ilyen környezetben felnövő gyermek szorongó, elkerülő és ellenálló lesz, felnőtt korára is önbizalom-, és önismeret hiánnyal fog rendelkezni.
A biztonságos kötődésnek a figyelmes, az empatikus gondozás az előrejelzője. Az ily módon nevelt gyermekek apjukhoz és testvérükhöz is kötődnek. De ezek a kapcsolatok természetesen lassabban fognak fejlődni. Az is nyilvánvaló, hogy ezt a kötődési folyamatot a kulturális, és szociokulturális környezet is nagyban befolyásolja.
A bizalom és a kötődés kialakulása:
A legfontosabb:
Az újszülött, illetve a csecsemő az ébrenlét folyamatosan hosszabbodó szakaszaiban megismeri a kellemes közérzet állapotát. Ennek kulcsa, az anya gondoskodó magatartása, attitűdje.
Mi kell egy csecsemőnek?
Ne legyen éhes, ne csípje a pisi és kaki, ringassák, öleljék, ne fázzon… mindezt az anyától (állandó gondozójától) kapja.
A csecsemő megtapasztalja, hogy rábízhatja magát az őt gondozó személyre, aki mindig ugyanaz a személy. Így kezdődik a kötődés és a bizalom kialakulása, mely az eslő év végére megerősödik.
Ezért az első szakaszban az anya-gyermek kapcsolat minősége nagyon fontos.
Így jön létre az az érzés – ami később megerősödik-, hogy rendben vagyunk.
Sokszor nagyon nehéz egy újszülött gondozása, hiszen nem tudjuk, hogy épp miért sír. Már kicseréltük a pelenkát, megpróbáltuk megetetni, ringattuk, mosolyogtunk, énekeltünk neki, s mégis sír… Ilyenkor ne adjuk fel. A baba érzi, hogy számíthat ránk, és ez a lényeg!
Tudjátok, a jó anya receptje nem létezik!
Mert: Mindnyájan „hozott anyagból” dolgozunk. Ha bátorít és bíztat a férjem, és nyugodt légkört teremt, nem beszélve arról, hogy megosztja a gyermek nevelés „taposómalmát”, akkor nyugodt, kiegyensúlyozott, a gyermekem számára mindig mosolygós választ adó anya leszek. Ilyen légkörben bátran tudom a családi napirendhez szoktatni gyermekemet. Nem leszünk egymás rabszolgái. Neki is szüksége van az önálló világ felfedezésére. Ha állandóan kézben tartjuk a gyermeket, akkor ettől az élménytől megfosztjuk. Hagyjunk neki is és önmagunknak is teret, így biztos a harmónia, kiegyensúlyozottság! Sokan tévesen gondolják! A kézben „hurcolás”, folyamatos babusgatás nem a kötődés kialakulásához vezet, csak nehezen leváló gyermekhez! Egyensúlyra törekedjünk.
Ha ezt átgondoljuk, megrágjuk és így/jól csináljuk, akkor gyermekünk minden közösségben magabiztosan és együttműködően fog részt venni.
/MJ.: Felnőtt korunkban is kiéleződik a biztos kötődés. Ugyanis, ha gyermekünk biztosan kötődő, akkor kiegyensúlyozottabb, magabiztosabb, boldogabb lesz, problémáit megmeri beszélni partnerével.
Amennyiben a kötődésében probléma merült fel, akkor magába forduló ember lehet, bizonytalan, magányos. Melyik utat szeretnénk gyermekünknek? 🙂 /
