Kismajmot vagy önálló gyermeket szeretnél?

önállóság petrus márta

Az önállóság jelentése: létezésére nézve mástól nem függő, saját erejéből létező személy. Tágabb értelemben azt jelenti, hogy képesek vagyunk a magunk jószántából, egyedül cselekedni, képesek vagyunk egyedül döntést hozni, és nincs szükségünk mások segítségére, ottlétére. Az önállóság azt jelenti, hogy képesek vagyunk magunk gondoskodni alapvető szükségleteinkről. Ezek ugyanúgy a gyermekekre is vonatkoznak.

Ezért szülőként az a dolgunk, hogy gyermekünket bátorítsuk önállósági kísérleteiben, segítsük őket, hogy felelősségteljes emberekké váljanak. Hiszen az önállóság alapfeltétele a felelősségérzet!

Alapvető nevelési célnak kellene lennie az önállóságra nevelés, hiszen egyébként nem tudják megállni a helyüket a gyermekeink a világban.

Gondoljuk csak végig! Gyermekünk tulajdonképpen születésének pillanatában elkezd önállósodni. Először segítünk neki a szopizásban, pár nap múlva már egyedül tud. Később nyúlnak a játékért, meg akarják szerezni, majd kúsznak, másznak, elindulnak… önállósodni kezdenek. 4-5 éves korukra, amennyiben nincsenek visszafogva, nem óvjuk mindentől gyermekünk, hagyjuk felfedezni a világot, akkor már nagyon sok mindent meg tud egyedül, önállóan csinálni.

Ne akarjuk megóvni őket mindentől, ne akarjunk helyettük megcsinálni mindent! Teremtsünk olyan helyzeteket, ahol nekik kell dönteni, ahol nekik kell választani, és utána szembesülniük kell a következménnyel. Így tudjuk segíteni abban is, hogy magabiztossá váljon, egészséges legyen az önbecsülésük, merjenek cselekedni, döntést hozni, határozottnak lenni később.

Azt azért ne felejtsük el, hogy ez egy hosszú folyamat, és egészen kamasz korig tart. Sokat kell tanulniuk arról, hogy hogyan kezeljék a következményeket, meg kell tanulniuk az összefüggéseket. Ez hosszú idő, így türelmesnek kell lenni!

Milyen gyerek, felnőtt lesz az önállóságra szoktatott gyermekekből?

Magabiztos, nem félnek a kudarctól, és nem is kerülik azt, mernek kérdezni és próbálkozni, és elfogadják, ha hibáznak.

Higgy nekem kedves szülőtársam! Nem kell féltened gyermeked, boldogulni fog, és csak így segítheted a boldog, kiegyensúlyozott élethez!

Hogyan tudunk segíteni az önállósodásban?

          Engedjük őket leválni! Fogadjuk el, hogy már baba korban természetes folyamat, hogy gyermekünk függetlenedni szeretne. Tudom jól, hogy sokszor nehéz ezzel szembe nézni, de sosem szabad hátráltatni, lassítani a folyamatot, mert akkor később nagyon sok problémája lehet szemünk fényének.

          Hagyjunk választási, döntési lehetőséget gyermekünknek! Bátorítsuk saját döntéshozatalra. Engedjük neki, hogy néha válasszon több lehetőség közül. Kérdezzük meg, mit szeretne. Amennyiben valami olyat, ami nem gátol semmit, és jóváhagyható, akkor engedjük. Előfordul, hogy rossz döntést hoz gyermekünk, ilyenkor ne bíráljuk, csak beszéljük meg vele, hogy miért döntött így, mi lett a következménye, és hogy szerinte mi lett volna a helyes…

          Ne akarjuk mindentől megvédeni gyermekünket! Hagyjuk neki, hogy kipróbálja magát. Saját magának is meg kell tapasztalnia, hogy mire képes! Fogják kudarcok érni, amiből fel kell állnia, erőt gyűjteni. Ezért bátorítsuk mindig, hogy képes legyen erre.

          Ne csináljunk meg helyette mindent!

          Legyenek olyan feladatai, amiket csak ő végez az otthonunkban. Így érezni fogja, hogy felelősség hárul rá. Kisebbeknek lehet a feladatuk pl. a villa kiosztása az ebédnél, nagyobbaknál az egész terítés lehet a feladat. Élvezni is fogják, hogy a család hasznos tagjai lehetnek, örülnek, hogy segíthetnek, és egy idő után megszokja, hogy van feladata. (Eleinte mindig emlékeztetni kell majd, de később automatikussá fog válni. De! Ha egyszer elvesszük tőle a kijelölt feladatot, akkor később már nem fogja szívesen csinálni. Tartsuk tiszteletben minden körülmény között az ő feladatát!!!)

          Ne erőltessünk semmit. Ha valamilyen feladat elvégzésétől nagyon megriad, tiltakozik, akkor ne erőltessük. Jobb, ha mást ajánlunk neki, minthogy nagy kudarc érje!

          Bíztassuk, bátorítsuk és dicsérjük!!!!! Amint egy apróságot megcsinál, amit egyébként nem szokott, dicsérjük meg. Bátorítsuk, ha kell, segítsük, támogassuk. Ne kifogásoljuk a munkáját. Van, hogy a gyerekek szívesen rendet tesznek a szobájukban. Persze nem olyan lesz, mint amilyet mi csinálnánk, de ők büszkék rá. Dicsérjük meg, és örüljünk, hogy ő bizony rendet rakott. Esetleg megkérdezhetjük, hogy mit, miért odarakott ahova… Ne szidjuk le és ne kritizáljuk, hiszen gyermekről van szó, akinek az észjárása teljesen más, mint a mienk!!!

Nagyon fontos, hogy támogassuk gyermekünk önállóságát. Ahogy észrevesszük, hogy szeretne valamit egyedül elvégezni, engedjük neki. Ha közben elakad, óvatosan segítsünk neki, bíztatva.

Bízzunk gyermekünkben, ahogy ő is bízik bennünk!!!

Facebook
Twitter
LinkedIn
Pinterest