Szeresd magad, hogy más is szerethessen

szeresdmagad_petrusmártacoach

Szeresd magad, hogy más is szeressen… oké, ezt már hallottad ezerszer, állandó bölcsesség, csak éppen se füle, se farka, mert hisz te szereted magad, mégsem szeretnek mások…

 

Ismerős a szöveg? Megfordult már a te fejedben is?

 

Nos, mindenki azt gondolja, szereti önmagát, pedig a világban számtalan olyan ember futkos, aki egyáltalán nincs jóban magával, s ezzel bizony csak árt – legfőképp önmagának.

Hiszen a magunkkal való kapcsolatunk a legmeghatározóbb az egész életünk alakításában. Minél kevésbé szereti valaki magát, annál zavarosabb, frusztráltabb lesz az élete.

 

Annak viszont, aki elégedett önmagával, a világ nyitottabb, több a lehetősége, hiszen olyan kölcsönhatásokba kerülhet másokkal, amik mind kedvezően alakíthatják a sorsát.

 

Az önszeretet, valós önismeret és elfogadás egyáltalán nem könnyű.

Valamiért úgy vagyunk beprogramozva, hogy a rosszat előbb észrevegyük másokban is és önmagunkban is, mint a jót.

 

Gondold át még egyszer: te szereted magad?

Megadod magadnak a tiszteletet?

Gondoskodsz az elmédről, testedről, igényeidről kellőképpen?

Eleget alszol? Elégségesen étkezel?

Elkerülöd a mérgező hatásokat?

Meg tudsz bocsájtani magadnak és másoknak?

Adsz a lelkednek időt és teret?

 

Ha a válasz több esetben is nem, akkor bizony neked is van még mit csiszolnod az önmagaddal való kapcsolatodon.

Mondok néhány dolgot, amit érdemes átgondolni:

 

Vannak akik összekeverik az önszeretetet a végtelen pozitivitással és optimizmussal, pedig az önszeretetbe belefér, hogy valami fájjon. Ha ezt megérted, és engeded magadnak ezt az érzést is, máris közelebb érsz ahhoz, hogy olyannak fogadd el magad, amilyen vagy. Hidd el, mindenkinek van sötét oldala. Mindannyian érzünk gyűlöletet, haragot, szorongunk is. Az állandó optimizmus óriási hazugság. Engedd meg magadnak az őszinteséget és fogadd el, hogy van a személyiségednek negatív oldala is.

 

Fontos, hogy elfogadjuk, a múltunk befolyásolja a személyiségünket, nem lehet előle elszaladni. Ahhoz, hogy szeretni tudjuk magunk, tisztában kell lennünk azzal, mitől vagyunk olyanok, amilyenek.
Elő a csontvázakkal a szekrényből. Porold le őket, tudd meg, miért vannak ott. Nézz szembe velük. Ne szégyelld a múltat, inkább fogadd el – máris egy lépéssel közelebb kerülsz ahhoz, hogy igazán szeresd magad.

 

Ki kell lépni a komfortzónából. Na lám, megint egy klisé, és mint a legtöbb ilyen, igaz is. Sajnos, bármennyire is nem szereti az ember, ahhoz, hogy kitáruljon a világ, és a személyiség sok-sok új rétege előbukkanhasson, feszegetni kell kicsit azokat a határokat. Kis lépés is lépés, de az önbizalmat a kis lépések is nagyban tudják növelni. Meglátod, büszke leszel magadra, és ez máris az önszeretet egyik formája, hát nem?

 

Ha nem szereted magad, nem várhatod, hogy más szeressen. Amíg te magad szánalmasnak, gyengének, szerencsétlennek vagy rondának látod magad, addig más is annak fog látni.

 

Nézz bele a tükörbe, nézz szembe magaddal, a belső démonokkal és űzd el őket.

 

Gondozd a virágot, aki benned él, akitől te vagy te.

Gondozd, ápold, dicsérd, hogy ragyogóvá fejlődjön benned – hogy más is megláthassa ragyogását. Mondd ki, szeretlek. Mondd ki magadnak a tükör előtt.

Ismerd meg magad.

Szeresd magad! És meglátod, mások is szeretni fognak.

 

 

 

 

Share on facebook
Facebook
Share on google
Google+
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest